Egy Napom Annoni Zitával és Gianni Annonival :)

A Budai Vár lábánál egy Bisztróban volt megbeszélve a találkozó. Mikor megérkeztem Zita éppen munkában volt, így nem zavarva leültem és készültem a beszélgetésre. Nem gondoltam, hogy Gianni is ott lesz, de mégis. Igaz, Ő nem a mi beszélgetésünkre érkezett, de néha felállt, megölelte feleségét, laza könnyedséggel haját simogatva válaszolt ő is az adott témában. Mosolyogva, kötetlenül és őszintén beszélgettünk.

Mi a megismerkedésetek története?

Mi már ismerjük egymást 11 éve , a Havazin műsor forgatásán találkoztunk először. Én voltam a műsorvezető, Gianni pedig vendég volt. A műsorban azon a helyen voltunk, ahol tavaly összeházasodtunk. A megismerkedésünk után több évvel találtunk igazából egymásra és lettünk egy pár.

„Megszoksz vagy megszöksz!”

Hogy jöttök ki egymással?

Vannak súrlódások közöttünk, amiről Ő azt mondja, hogy „én olasz vagyok”. Van az a mondás, hogy vagy megszoksz vagy megszöksz. Én a megszoktam típus vagyok. Az én családom teljesen más, mint az olasz. Én nem szeretem a hangos szót, a kiabálást. Nehéz volt azt megszokni, hogy ők úgy szólnak egymáshoz, hogy 3 szobán keresztül lehet hallani. Megszoktam azt is hogyha ők felemelik a hangjukat, akkor azt nem azért teszik mert mérgesek (mint pl. a magyarok), hanem nekik ez a természetes.

Természetetek kiegészíti egymást?

Én hiszek a horoszkópban. Én földi jegy vagyok, Bak. Gianni pedig Tűz jegyű Kos. Én a bezárkózós típus vagyok, nehezebben megy az érzelemkimutatás és nem is szeretek beszélni érzelmekről. Gianninak viszont fontos a „mindent” kimutatni és elmondani, neki Fontosak az szerelmes szavak. Nekem az volt nehéz, hogy most már nem bezárkóznom kell és egy ún. falat építeni magam köré, (ahogy eddig is tettem), hanem szépen rombolni és rombolni….

Olaszul beszélsz már?

Alakul igen, tanulom. Többet értek már. Hogyha GIanni nem akarja hogy értsem amit mond akkor nagyon gyorsan beszél -mosolyog.-

Közben érdeklődtem afelől, hogy Gianni ugyebár nagyon szépen és tisztán beszél magyarul, de biztos vannak néha nyelvi kiejtési vicces esetek. Erről kértem mondjon néhány történetet: „Vannak persze, nagyon sok. Én általában nagyon hadarok és ha telefonon beszélünk, akkor nagyon gyorsan elhadarom az aznapi eseményeket, majd egy ideig nem szól bele a telefonba Gianni, és annyit mond csak, hogy ebből semmit nem értett és majd elmondom neki otthon. Vagy például üzeneteket sem nagyon küldünk egymásnak, csak általában emoji-k formájában, mert sok dolgot még félreír Gianni. Van, hogy vannak szavak, amiket másképp mond: például papírkutya kifejezés neki kutyapapír, vagy a tücsök az csütök. Mindegyikhez tartozik egy kisebb történet is!”

„Jövök-megyek”

És még mindig nincs vége a storyknak: „Voltak kisebb félreértések is. Egyik nap azt mondta Gianni, hogy el kell szaladnia Veronába, azt mondta, hogy jövök - megyek. 3napig nem jött haza. Mi ugye ezt úgy értjük, hogy csak megy és jön is, de neki természetes volt, hogy messzire utazik akkor marad is. A nyaralást is mi másképpen mondjuk és amikor ők azt mondják, hogy „vacanza”, akkor az nekik mindenre vonatkozik. Legyen szó síelésről, vagy melegebb helyre való utazásról."

Apropó utazás. Nagyon szerettek utazgatni. Ez a fajta kikapcsolódás a ti időtök?

Mind a ketten nagyon sokat dolgozunk és nagyon elfoglaltak vagyunk. És igen, ha utazunk akkor vagyunk együtt. De az együtt az azt jelenti, hogy ilyenkor vagyunk reggeltől estig együtt. Ez a mai nap is, hogy itt van Ő is egy szerencsés helyzet. De ha otthon vagyunk az is ritka, hogy együtt reggelizünk. (nem is tudom mikor reggeliztünk együtt). Nagyon kevés időnk van egymásra így, ha együtt szeretnénk lenni, akkor elutazunk.

Mit szeretsz Olaszországban?

Mindent. Gianni előtt is szerettem Olaszországot. Szerintem kevés olyan ember van a világon, aki ne szeretné az olasz ételek, a kávét, a süteményeket, a kultúrát, a mentalitást és a divatot.

Ezutáni kérdésem után hallottam Gianni hangját elsőnek. „Ale Milan ale! forza lotta, vincerai non ti lasceremo mai” Odajött az asztalunkhoz és valamilyen úton módon felhozódott a foci téma is, így kiderült, hogy férjemmel közös klubcsapatot imádnak, (A.C.Milan) és nem volt kérdés a közös sztorizás és rajongás. Zita mosolyogva az arcához kap: „Jah igen a foci. Múltkor Gianni már fél 8 kor otthon volt (ami igazán ritka eset), lerúgja a szoba közepén a cipőjét és siet mert már vége az első félidőnek.”

Egyszóval minden téma érintve volt a beszélgetésünk során és sok mindent meséltek nekem Zitáék kötetlenül. De valahol mégiscsak az esküvő érdekelt igazán, hiszen ez volt a lényeges amiért felkerestem Zitát. Az esküvő a Dolomitok tövében található Val Gardena síparadicsomban volt. Mind a ketten nagyon szeretik a havat és nem is szerettek volna hagyományos nyári esküvőt.

„július végén megtörtént az eljegyzés és gondoltuk, hogy akkor majd rá 1 évre decemberben lesz az esküvő. Novemberben mentünk ki Toszkánába kocsival. Gianni beszél telefonon olaszul és egyszer csak hátrafordul és megkérdezi: jó neked a március? és visszakérdeztem hogy mire is? Hát az esküvőre. Úgyhogy így lett. Március 31 én volt az esküvő.

Ruhát is úgy választottam, hogy teljesen mindegy milyen csak legyen zsebe. A közösségi oldalon kinéztem egy helyen, bementem, felpróbáltam és jó lett. A cipő volt fontos, hogy milyen legyen, hiszen az az egyetlen emlékem az esküvőről, mert a cipőt vettem, de minden mást béreltem. A cipő terén sem variáltam, kimentem Bécsbe, egy Jimmy Choo cipőt választottam. Felpróbáltam, elhoztam. Gianni varratott magának zakót, öltönyt.”

Bele se szólva hallgattam Zita szavait: „Az esküvői fotós egy nagyon jó főiskolai barátom volt. Már akkor megbeszéltük, mikor méga fősulira jártunk, hogyha esküvőm lesz akkor tuti hogy ő fogja fotózni."

„Végig bőgtem az egészet.”

Milyen érzés volt ott állni az oltár előtt, milyen megható pillanatok voltak az esküvőn?

Végig bőgtem az egészet. Gianni is. A fotókon látszik, hogy nem nevetek, hanem sírok. Soha nem mondtam ki azt, hogy „szeretlek”. Nekem ez a szó többet jelent, mint másoknál. Én nem mondom csak úgy, mint más, ez egy konkrétabb szó számomra. És én csak egy embernek fogom kimondani, az oltárnál. Amikor kimondtam, mindenki sírt.

Volt esetleg valami, ami nem úgy sült el ahogy akartad?

Letört az első fogamból egy darab az esküvő előtti nap. Gianni kitalálta, hogy csináljunk egy „aperitivot”, ami azt jelenti, hogy az összes barát jelen van és bulizunk ezerrel. Mindez volt 2300méter magasan. Én nem akartam inni, de végül mondtam, hogy csak egyet. Amúgy valami olyan para volt rajtam egész héten, hogy le fog törni a fogam. Nem tudom miért, de….

Hozta a grappát a barátunk, benne szilva, szilvamag. Lehúztam és éreztem, hogy reccs. Belülről a nyelvemmel a fogamhoz nyúltam és kész voltam”. Kérdeztem mi volt a reakciója Gianninak: „Nos, én nem pánikoltam annyira, odamentem hozzá és csak óvatosan mutattattam neki, hogy figyelj mi történt. Meglátta és mondta, hogy Úristen, dráma ezerrel. Azonnal kikutatta, hogy olyankor ki az, aki meg tudná-e csinálni a fogam. Végszükség esetén ott lett volna Gianni anyukája, aki fogorvos.”

Gianni közben felállt odajött hozzánk. Zitának volt még kisebb intézni valója a munkáját illetően így megkérte Giannit hogy beszéljen nekem tovább az esküvőről. Azzal kezdte:

Gianni: „Milyen is volt az esküvőnk? Gyönyörű volt mert ott volt a feleségem! Leginkább hagytuk, hogy a természet beszéljen. A hegyek, a hó és a természet volt velünk és ez tette széppé és varázslatossá. Ezért sem vittük túlzásba a dekorációt, a természetet megidézve volt tűz, mint világítás. Maga az esküvő egy hüttében volt. Mi egy laza stílust szerettünk volna kialakítani az egész esküvőt illetően. Nem szerettük volna a kötött stílust követni, mint ami itt Magyarországon is általában van. Az ételekben is találkozott az olasz és a magyar hagyomány. Az álló fogadáson olasz ételek voltak, kint a természetben. Bent pedig Zita kedvencei voltak, hagyományos húsleves, csirkepaprikás, libamáj, kacsamáj, stb. Külön volt halas, tésztás rész, sonka és sajtok. Ragaszkodtam a magyar séfekhez is így kihozattam őket.”

Zita: „Én ragaszkodtam minden magyar szokáshoz, hála istenennek Gianni is. Volt menyasszonytánc is és minden.”

Gianni: „Cigányzene szólt az esküvőn, és juj de nagyon jó volt. Hajnali 3-ig ropták a vendégek."

Szó nélkül hallgattam a történetet, és tovább folytatta:

Gianni: „szerettük volna, ha az olasz és a magyar kultúra, hagyományok is megjelennek. Számomra fontos a hit, a tradíció a templomi szertartás. A pap csak hozzánk beszélt, csak nekünk beszélt, és az a legfontosabb, hogy egyként távoztunk a templomból. Bevonuláson is tradicionális zene szólt, a szertartás pedig két nyelven ment. Volt olasz-magyar kis könyv a vendégeknek."

Az esküvő maga kb. 130 fős volt és 1 hétig tartott. Szabadon lehetett csatlakozni hozzánk, volt, aki később érkezett. De nagyon meglepő volt, hogy Magyarországról nagyon sokan érkeztek és eljöttek, hogy velünk ünnepeljenek. Az izgalmakat fokoztuk hiszen a vendégeket felvonó vitte a helyszínek között. Csodálatos látvány volt kinézve a felvonókból. Igazából a hegyek voltak csak velünk.

Ittam szavait és ahogy mesélte bele képzeletem magam az esküvőbe. A 2017-es év legnagyobb magyar sztáresküvőjeként emlegetik Gianni Annoni és Annoni Zita Nagy Napját.

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen mélyen betekintést engednek, és nagyon köszönöm. A legvégén átnyújtottam Zitának köszönetem jelképeként a neki készíttetett virágdobozt, és elköszöntem tőlük. Gianni is kézfogással és hatalmas széles mosollyal köszönt el.